A neurodiverz szemlélet az olyan korábban patologikusnak gondolt neurológiai állapotokat, mint például a hiperaktivitás, az autizmus, a diszlexia, a diszpraxia stb. nem fogyatékosságnak tekinti, hanem természetes adottságnak. Ezért elutasítja azt, hogy ezen eltéréseket meg lehetne vagy meg kellene gyógyítani. Ehelyett az eltérő idegrendszeri huzalozottságot az emberi létezés egyik természetes formájaként fogadja el, vagyis a neurodivergens ember agyát, viselkedését, működési módját nem megváltoztatni akarja, hanem diverzitásában támogatja az egyént.
A neurodiverzitás tehát nem tagadja ezeknek az állapotoknak a meglétét, hanem arra tesz javaslatot, hogy ismerjük azokat minél jobban, értsük meg az eltéréseket és az eltérések okait és ezeknek a gyerekeknek (és felnőtteknek) teremtsünk olyan környezetet (oktatási rendszert, társadalmat), amelyben ők is ki tudják bontakoztatni – egyébként nem ritkán kiemelkedő – képességeiket.
