Ne így:
„Tessék szépen bocsánatot kérni!”
„Hogy tehetted ezt? Menj és kérj bocsánatot!”
„Addig nem játszom veled, amíg nem kérsz bocsánatot!”
A kikényszerített bocsánatkéréssel az a gond, hogy a gyerek valójában nem érzi a megbánást. Ha oda is motyog egy halk bocsit, az szinte sosem őszinte megbánásból fakad. Legtöbbször azonban, már ott elakadunk, hogy nem hajlandó bocsánatot kérni.
Akkor most mit tegyünk?
Először is gondoljuk végig, hogy mi a célunk? Nekem ez a három lenne:
- máskor ne viselkedjen így
- legyen empatikus, érezze át, hogy a másik nem jó, amit tett
- érezze a megbánást és tegye jóvá, amit tett
Ezek közül egyiket sem érjük el egy kikényszerített bocsánatkéréssel. Ezeknek belső motivációból kellene fakadnia. Ha szociális és életvezetési szkilleket akarunk a gyereknek tanítani, akkor a legjobb eszköz, ha példát mutatunk.
Mutatom, hogyan!
Ha a gyerekem kitépné más kezéből a homokozó játékot, vagy megütné a játszótéren, ezt mondanám neki:
„Nagyon szomorúnak tűnik a kislány. Gyere, nézzük meg, hogy tudunk segíteni, hogy jobban érezze magát.”
Együtt oda megyünk és én ezt mondom:
„Sajnálom, ami történt! Jól vagy? Nagyon feldúltnak tűnsz.”
Idővel a mi hangunk a gyerek belső hangjává válik majd.
+1 tipp, amikor már megnyugodott a gyerekünk, visszatérhetünk a helyzetre.
„Kivetted a kislány kezéből a lapátot és ettől ő nagyon szomorú lett. Mit lehetne legközelebb másképp csinálni?”
További szuper tancsákoért, példamondatokért gyere és csatlakozz a Pozitív Fegyelmezés klubbomhoz. Vagy kövess social média csatornáimon. Instagram, facebook, Tiktok.
