Az a generáció, akik ma kisebb, nagyobb gyereket nevelnek, abban az időben nőttek fel, amikor nem szabadott árulkodni.
Persze, mindannyian értjük, hogy mi a probléma az árulkodással, de valóban akkora bűn, mint amekkora feneket kerítünk neki? Azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy amikor valaki olyat csinál, ami nem jó neki, szóljon ezért. Ha a másik folytatja, akkor jelezze ezt egy felnőttnek. És közben elvárjuk, hogy ne árulkodjanak, ha nincs nagy baj. De honnan tudná egy gyerek megítélni, hogy mikor van olyan baj, amiért szólni kell és mikor van olyan, amit magában kellene tartani. Ennek a dilemmának a feloldására az a javaslatom, hogy ne tiltsuk az árulkodást, hanem reagáljunk az éppen éppen aktuális helyzetre empatikusan.
Nézzünk meg néhány szituációt és a pozitív reakciót rá:
Anya, anya! Zsófi nem adja oda a babát.
És te is éppen azzal szeretnél játszani. Nehéz helyzet. Keressünk rá közösen megoldást!
Anya, anya! Tomi dobálja a kockákat.
Hú, az veszélyes. Köszönöm, hogy szóltál róla. Gyere, megmondjuk neki, hogy ezt nem szabad.
Anya, anya! Lujza nem vitte ki a szemetet, pedig ma ő a soros.
Rendben, kérdezzük meg őt, hogy mik a tervei ezzel kapcsolatban.
Ha a konkrét helyzetekre reagálunk, akkor a gyerek érzi, hogy figyelünk rá. Számíthatunk arra, hogy máskor is hozzánk fog fordulni, ha problémája van. A helyzet súlyosságát mi jobban meg tudjuk ítélni és megfelelő, arányos válaszreakcióval a problémamegoldást is tanítjuk a gyerekünknek.
Tetszett? További pozitív fegyelmezés szemléletért gyere és csatlakozz a Pozitív Fegyelmezés klubbomhoz, ahol egy szuper támogató szülői közösség vár. Vagy kövess social média csatornáimon: Instagram, facebook, Tiktok, és Pinteresten is megtalálsz.
