Szülőként, főleg első gyerekes szülőként nagyon nehéz dolgunk van, mert fogalmunk sincs róla, hogy mit lehet elvárni a gyerektől, mikor mit kellene tudnia. Persze, utána lehet nézni, mik a legfontosabb mérföldkövek, mikor kell köszönnie, udvariasan beszélni.
De valójában nem is olyan fontos ezeket tudnunk, hiszen, ha a mi gyerekünk még nem tudja, nincs gond, meg kell neki tanítani!Ennek ellenére szoktam a tanfolyamokon a mérföldkövekről beszélni, mert sokszor túlzott elvárásaink vannak a gyerekek felé. Olyat várunk tőlük, amire egész egyszerűen még nem érettek. Ettől tanítani (a maga szintjén) lehet, de elvárni, hogy tudja, felesleges.
Ha az elvárások túl magasak, az mindenkit frusztrálni fog: a gyereket és felnőttet is és egy ördögi kör fog kialakulni. Az elvárásaink a gondolataink a helyzetről, és ezeket könnyedén tudjuk formálni. Ha ezek a helyükre kerülnek, más érzések fognak születni belőle, és nagy eséllyel sokkal jobban tudunk majd reagálni!
Na, most akkor mi van? Kell tudni, hogy mi az elvárható vagy sem?
Ha ez segít abban, hogy a gyerek felé felállított elvárásaink reálisak legyenek, akkor igen. Ha el tudjuk a gyerekünket fogadni úgy, ahogy van és abban támogatni őt, ami neki a következő lépés, akkor valójában nem is olyan fontos, hogy tudjuk melyik mérföldkőnek, mikor kellene következnie.
Hogyan tanítsuk a gyerekeket?
- Azt nézzük, hogy hol tart és, hogy mi a következő lépés neki. Ne azt, hogy hol kellene tartania.
- Tanítsuk fokozatosan, lépésről-lépésre.
- Hagyjunk időt a gyakorlásra.
- Teremtsünk lehetőséget a sikerre.
- Mutassunk jó példát.
További neuropozitív nevelési tippekért gyere és csatlakozz a klubbomhoz, ahol egy szuper támogató szülői közösség is vár. Vagy kövess kövess engem, az alábbi csatornáimon: Instagram, facebook, Tiktok, és Pinteresten is megtalálsz.
