Egyre többet hallani arról, hogy a kiabálás milyen káros a gyermekek fejlődése szempontjából. Ráadásul magunktól is érezzük, hogy ez nem jó módszer, nem így akarjuk csinálni, mégis időről-időre újra előfordul, hogy leordítjuk a gyerek fejét.
Miért van ez így?
A környezeti hatások
- A szülőkre nehezedő nyomás napjainkban óriási, azt a munkát, amit ma egyenként csinálunk régen egy egész falu végezte!
- A felgyorsult világból érkező ingermennyiség a szülőket is könnyen túltelíti.
- Sok szülő állandó időhiányban szenved, ami az alvás és az egészséges táplálkozás rovására mehet. Az éhes, fáradt szülők frusztrálttá válnak.
- Az állandó mókuskerék könnyen a kiégés szélére sodor minket.
- Az idegrendszerünket tehát gyakran túlterheljük.
A generációs hatások
- Sok szülő rossz mintát hoz otthonról. Ha gyerekkorunkban nem láttunk példát arra, hogy hogyan kell egy konfliktust jól kezelni, akkor nagyon nehéz lehet ezt felnőttként megtanulni.
- Ha velünk is kiabáltak gyerekkorunkban, akkor könnyen lehet, hogy az idegrendszerünk úgy huzalozódott be, hogy érzékenyen, túl erősen reagálunk stresszhelyzetben.
- Ráadásul a kiabálás okozta gyerekkori trauma, könnyen bekapcsol, amikor valami triggerelő helyzetbe kerülünk.
Az eszköztelenség a gyereknevelésben
- Sokszor azért kiabálunk a gyerekünkkel, mert eszköztelenek vagyunk. Ez a tehetetlenség érzés átcsap frusztrációba, dühbe, haragba, és kiabálás formájában tör elő belőlünk.
- A gyerekeink sokszor jobban ráéreznek a triggereinkre, mint mi magunk ismerjük őket. És könyörtelenül benyomják a gombjainkat.
- A gyereknevelési helyzetkben gyakran nem jó helyre fókuszálunk. A gyerek viselekedésére reagálunk, ahelyett, hogy az amögött húzódó érzésekre, szükségletekre, okora válaszolnánk.
Gyere és csatlakozz a klubbomhoz, ahol egy szuper támogató szülői közösség is vár. Vagy kövess kövess engem, az alábbi csatornáimon: Instagram, facebook, Tiktok, és Pinteresten is megtalálsz.
