A gyerekek egyik legfontosabb lelki szükséglete, hogy fontosnak és kompetensnek érezzék magukat a saját életükben.
Minél kisebb egy gyerek annál kevesebbszer tudja ezt megélni, hiszen folyton a feje fölött döntünk. Ez persze így van jól, hiszen szülőként ez a feladatunk, de a határok meghúzása mellett arra érdemes figyelni, hogy időnként helyzetbe hozzuk a gyerekünket.
A kisfiam nagyon jól tájékozódik, és elképesztően jó a KRESZ szabályokban, ezért ilyeneket kérek tőle:
“Tudnál nekem segíteni, merre menjek most?”
“Hú, most vajon jó sávban vagyok, vagy váltanom kellene?”
“Szerinted, jó helyre parkoltam? Körülnéznél, hogy nem látsz-e tiltó táblát?”
A kislányom szégyenlős, de észrevettem, hogy nagyon büszke magára, amikor segíthet nekünk. Ezért a nyaraláson megkértem őt, hogy rendeljen nekünk, ráadásul angolul.
“One soda, please!”
Nem erőltetem, hogy köszönjön, vagy bemutatkozzon, de hagyok neki időt, mielőtt kisegíteném, hátha válaszol magától.
És már a legkisebb – négyévest – is ösztönzöm, hogy pakoljon be magának játékokat az utazásra, pakolja be ő az utazós táskáját (persze a legfontosabbakra én is figyelek), segítsen megoldani a helyzeteket, ha összezördül a tesóival.
“Húha, ez nehéz helyzet. Hogyan tudnátok ezt megoldani?”
Ilyen apróságokkal rengeteget tudunk nekik segíteni abban, hogy az adott pillanatban jól érezzék magukat (amitől egyébként jobban is fognak viselkedni), hosszútávon pedig önbizalmat építsenek ezekből a helyzetekből!
Gyere és csatlakozz a klubbomhoz, ahol egy szuper támogató szülői közösség is vár. Vagy kövess kövess engem, az alábbi csatornáimon: Instagram, facebook, Tiktok, és Pinteresten is megtalálsz.
